Lovasi Napok 2010

A Balaton északi partján, a Királykút vadregényes völgyének kapujában fekszik. Közvetlen szomszédai: Paloznak, Felsõörs és Alsóörs. Nyugaton az Öreg-hegy és a Kis-hegy szõlõkertes karéja övezi, innen gyönyörû kilátás nyílik a Balatonra. A két hegy között a Séd vize - évszázadokon keresztül - több malom kerekét forgatta. Ezt a részt ma is Malomvölgynek nevezik. A község határán 1951-ben, murvabányászás közben, a régészek õskori festékbányát találtak, mely 75-85 ezer évre datálható, így az emberiség történetének egyik legõsibb festékbányájának tartják. A település túlnyomó részén vörös permi homokkõ van, mely helyenként a felszínen is látható. Foltokban felsõ-pannónia agyag és homok is található. Idõjárásban az északnyugati szél az irányadó, az évi középhõmérséklet 8-11 °C, a nyári napok száma 60-65 (maximum 25 °C).

Az említett festékbánya azt bizonyítja, hogy az õsember megtelepedett itt. A feltárás közben elõkerült, szarvasagancsból készített szerszámok a veszprémi Laczkó Dezsõ Múzeumban találhatók. A bauxitos vörös agyagot kultikus célra és mindennapi díszítésre használták.

A római korban is lakott terület volt: ékszereket, téglasírokat találtak a környéken. Határában népvándorlási sírokat is feltártak. Az elsõírásos emlék 1138-ból való, ahol Luas néven, 1171-ben Luos, 1323-ban Loas írásmóddal található. Mai neve a magyar "ló" állatnévnek a valamivel való ellátottságát, vagy foglalkozást jelölõ -s képzõs származékából keletkezett. A török háború alatt csaknem teljesen elnéptelenedett.
1770-ben a fõ megélhetési forrás a szõlõmûvelés, a nádvágás és a halászat volt.