A XI. Lovasi Napok egy külföldi szemével

A XI. Lovasi Napok meggyõzött arról, hogy jól döntöttünk amikor Lovast választottuk új otthunk színhelyéül. A környezet és az emberek befogadóképessége lenyûgözõ – pótolhatatlan érzésekkel tölt el bennünket.

Július 3-án fél öt körül, hatalmas felhõszakadás közepette értünk haza Balatonfüredrõl, ahol a Kék Szalag vitorlásversenyt látogattuk meg. A falu alsó útja valóságos folyóvá változott, jó néhány centiméter mélységû áradat várt ránk, úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy a felsõ megállóban szállunk le. Innen alig 200 m-re található a házunk, mégis úgy néztünk ki, mint az ázott verebek, mire hazaértünk. Feleségem, Zizi, sebtében megszárítkozott, átöltözött és elviharzott a Lovasi Napok nyitó rendezvényére, amely öt órakor kezdõdött a Nagy Gyula Galériában, ahol az ünnepi beszédeket követõen kiállításokat is megnyitottak az érdeklõdõk elõtt.

Én este hétkor csatlakoztam hozzá, amikor is a fesztivál fõ helyszínén, a lovasi Millenniumi Parkban folytatódtak az események. A köszöntõket néptánc-mûsor követte, falu- és környékbeli fiatalok szereplésével. A tánc, legyen szó hagyományos vagy kortárs táncról, rendkívül népszerû a magyar fiatalok körében, fiúk és lányok egyaránt szeretnek táncolni. A lovasi programon a közönséget is igyekeztek bevonni. Meglepetésemre a színpad hamar meg is telt, és nem csak fiatalok csatlakoztak. A pénteki mûsor egy helyi zenész, Elelmér vezényletével és a nézõk részvételével közös dalolásba torkollt. Persze mindeközben a fõként lovasi lakosokból és az õ közelebbi-távolabbi rokonaikból álló publikum helyi jellegzetes ételekkel és italokkal fokozta az élvezeteket. A 2009-es Lovasi Napok tehát jól kezdõdött. Nem túl késon, éjjel 11 óra tájban értünk haza, hogy felvértezzük magunkat a másnapi kihívásokra.

Szombat reggel korán ébredtünk, felhörpintettünk egy csésze teát és egy pohár narancslevet, telepakoltuk a kocsit és fél hétre érkeztünk a Millenniumi Parkba. Itt kipakoltunk és lefoglaltuk a fõzõhelyünket. Míg feleségem a szervezõkkel egyeztetett, én hazamentem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat és fogadjam barátainkat, akik háromnegyed nyolckor meg is érkeztek. Együtt leszállítottuk a maradék cókmókunkat is a parkba, és felállítottuk a bográcsunkat.

Ebbõl talán már kiderült, hogy idén mi is beneveztünk a Lovasi Napok fõzõversenyére. Három balatonalmádi baráti párral együtt Jókai bableves fõzésére adtuk a fejünket. Zizi egész nap el volt foglalva hivatalos szervezõi tennivalóival, Esztert kineveztük hivatalos fotósnak, Kóci és Sára pedig Eszternek segítettek. Így hát a fõzés oroszlánrésze ránk, a négy férfire maradt. Én felállítottam a bográcsot, fát vágtam és segítettem tüzet rakni. Megkevertem a levest, ha erre kaptam utasítást, de aztán Gergõvel együtt félreálltunk, és csak akkor segítettünk, ha kértek. Végül is Tibor és Gabi voltak a fõszereplõk mind az elõkészítésben, mind a fõzésben, hiszen õk a mesterek.

Miután a tûzrakással készen voltunk, elsõ dolgunk az volt, hogy elõvettük a pálinkás üveget, és a helyi szokásoknak megfelelõen kezdtük a napot. Fõzõhelyünkön falubeli barátaink és szomszédaink vettek körbe bennünket, velünk együtt õk is eltökélt versenyzõk voltak, mindannyian az elsõ helyért küzdöttünk. Mindegyik kis csapat hozzánk hasonlóan felállította a bográcsát, tüzet rakott és pálinkát szopogatott. A mellettünk lévõ fõzõhelyen egy olyan barátunk tüsténkedett, akinek köztudottan nem lehet ellenállni. Rábeszélt minket, hogy a második pohár pálinkát vele osszuk meg. A falu egyik ismert borosgazdája sem váratott sokáig magára, és a pálinkáját sem hagyta otthon, amelynek elfogyasztása egyben a fõzõverseny hagyományos nyitó eseménye. És a hagyomány azt is jelenti, hogy a kínálást tilos visszautasítani! A pálinka komoly dolog, nem viccelünk vele. Ezzel legurítottuk a harmadik pohár pálinkát, úgyhogy itt volt az ideje, hogy küldjünk utánuk néhány hosszúlépést. Egy szó mint száz, lovasi módra kezdtük a napot.

Versenytársainkkal együtt fél 10-kor már javában fõztünk, az ételek szép csendben fortyogtak a bográcsokban. Minden szépen alakult, a reggel meleg, napos délelõttbe fordult, a hosszúlépésbõl pedig hogy, hogy nem, nagyfröccs lett. Azért a pálinka sem maradt el mellõle, nehogy elapadjon a jókedv. Szívderítõ látvány volt a sok vidám ember körülöttünk. A magyarok azonnal képesek elragadtatni magukat, amint ételre, borra vagy pálinkára terelõdik a szó, és ez szenvedély ragályos, ezt bizton állíthatom, hiszen engem is megfertõztek.

És egy pillanat alatt megtörtént a baj! Éppen kevergettük a levesünket, amikor a bogrács rúdja elmozdult, az edény megbillent, és a leves harmada a füvön landolt! A francba! Tibor, a fõszakácsunk, romjaiban hevert, mély depresszióba zuhant, arról nem is beszélve, hogy a forró leves éppen a lábára ömlött. Azonnal a parkot átszelõ patakhoz rohant és a hideg vízbe mártotta a lábát. Úgy tûnt, hogy életben marad, úgyhogy lemondtuk a mentõt. Ezután megpróbáltuk menteni a menthetõt, és helyreállítani Jókai bablevesünk hirtelen letûnt dicsõségét. Tibort is igyekeztünk megvigasztalni, ennek jeléül elszopogattunk vele egy fröccsöt. Azért nem volt veszve minden, maradt még elég leves a bográcsban.

A fõzõverseny négy célt szolgál: elõször és mindenekelõtt közösségi program, a barátok és a szomszédok összegyûlnek, és mivel az eseményt áthatja egyfajta visszafogott versenyszellem, remekül szórakoznak; másodszor, ez az ebédünk, ebben az esetben a nyolc harcos napi betevõje; harmadszor, mivel versenyrõl van szó, három adagot fel kell szolgálnuk a verseny bíráinak, akiknek gasztronómiai hozzáértése megkérdõjelezhetetlen; és végül, de nem utolsó sorban, a maradékra a látogatók pályáznak, vagyis pénzzé tesszük a mûvünket, és a bevétellel a falu fesztiválalapját növeljük. A kis “malõrünk” ellenére rendkívül jól mulattunk! Nekünk nagyon ízlett a Jókai bablevesünk, amellyel az ötödik helyen végeztünk. De azért legyünk õszinték – a díjat azért nyertük meg, mert a levest káposztás és meggyes rétes kíséretében tálaltuk. Ezzel beloptuk magunkat a bírák szívébe, akik külön kiemelték a profi tálalást. A rétest és az ebéd lenyûgözõ felszolgálását mûvészi fotósunknak, Eszternek köszönhetjük. Kihúzott bennünket a csávából!

Míg mi, azaz a négy férfi ki sem láttunk a bográcsból, a Lovasi Napok rendezvényei nem álltak meg. Reggel hét órakor jógafoglalkozás várta a koránkelõket, nyolckor kerékpár-túra indult a környékre. Kilenctõl túrát lehetett tenni a Malomvölgyben, ahol Takács Feri bácsi a gyógynövényekrõl beszélt a résztvevõknek, késõbb pedig, egy sátorban berendezett osztályteremben elõadás következett ezen növények konyhai felhasználásáról. Tíz órakor felvonulás indult a faluban hagyományos ruhába öltözött résztvevõkkel, néhányan lovon kísérték a menetet. Természetesen a gyerekprogramok sem hiányozhattak. Délelõtt tíz és délután négy óra között helikopter várta az utasokat, akik fentrõl szerették volna látni a Lovast körülvevõ természeti látványosságokat. 11-kor lószépségversenyt tartottak a lovaspályán, amelyet a nap folyamán további lovas programok követtek. Vagyis reggeltõl estig pörögtek az események. Mindeközben Zizi meg sem állt, teljesen betemették a hivatalos teendõi. Ami fõzõcsapatunk további három hölgytagját illeti, mikor éppen nem lehengerlõ párjaikat csodálták fõzés közben, felkeresték a többi helyszínt. Mi férfiak délelõtt fõztünk, délután pedig megünnepeltük sikerünket, és vállon veregettük magunkat és egymást.

Sajnos délután ötkor fel kellett számolnunk a fõzõhelyünket. Újra telepakoltuk a kocsit (kétszer), és hazaszállítottuk ingóságainkat. Az ekkor még mindig lehangolt fõszakácsunknak, Tibornak köszönhetõen este hatra épségben visszaértünk a Vörösmarty utca 13-ba. Vendégeink még ittak velünk egy kávét, majd a hosszú és fárasztó nap végén útnak indultak Balatonalmádiba. Lezuhanyoztunk, átöltöztünk és indultunk is vissza a lovasi Millenniumi Parkba az esti programra.

Este fél nyolckor értünk vissza, és a táncelõadás kellõs közepébe csöppentünk. Fantasztikus volt! Engem teljesen lenyûgözött az elõadás színvonala. A veszprémi Bonita Versenytánc Klub táncosai, gyerekek és felnõttek adtak elõ klasszikus és kortárs darabokat. A táncosok között volt több nemzetközi szintû versenyzõ. Egyedülálló mûsor volt. Ahhoz képest, hogy Lovas milyen kis falu, nagyon sokan voltak kíváncsiak az elõadásra, és a közönség igazán lelkes volt. Az este záróeseményeként egy rockzenekar lépett fel, akik régi és nem is olyan régi, magyar és külföldi rock és blues dalokat játszottak. A publikum erre is vevõ volt, sokan bekapcsolódtak a buliba, együtt énekeltek és táncoltak a zenekarral. Minden korosztály képviseltette magát, a tinédzserek önfeledten tomboltak, mi öregek pedig együtt dúdoltuk a számokat és elmerengtünk a régi szép idokön. Végül éjjel fél egykor értünk haza, és beájultunk az ágyba.

Mindenre elszántan, vasárnap reggel fél tízre értünk a lovasi Millenniumi Parkba. Igaz, átaludtuk a 7 órai jógafoglalkozást és a 8 órai biciklitúrát, de aztán összeszedtük magunkat… már amennyire erõnkbõl telt. Vasárnap délelõtt nagy lovas bemutatóra került sor, egyéni lovasok és lovaskocsis csapatok részvételével.

Mivel tûzött a nap és nagyon meleg volt, rendszeres látogatói voltunk az italos sátornak. Kora délutánig tartottak az események – gyerekprogramok, pónilovaglás, nõi és férfi erõversenyek, judo bemutató, borfelismerõ verseny, valamint sütemény- és tortasütõ verseny várta az érdeklõdõket. A nap fénypontja délután fél négykor jött el a díjátadókkal és az adománygyûjtési akcióval (adományért cserébe süti és torta járt). Ezt követte egy kis hangulatos pánsíp muzsika, amelynek hatására szépen elcsendesedtünk. A nap és egy enyhe zápor elõl a sátrak adta árnyékba húzódtunk, és barátainkkal és szomszédainkkal együtt iszogattunk. Este fél hétkor elköszöntünk a többiektõl és hazaindultunk, ahol is alkalomhoz illõ módon búcsúztunk a hétvégétõl – barátainkkal elfogyasztottunk egy könnyû vacsorát, melyet fröccsel öblítettünk le.

Hosszú és fárasztó hétvége van mögöttünk, amely azonban rengeteg szép élménnyel ajándékozott meg minket. Igaz, hogy 2009 pénzügyileg nem egy rózsás év, kisebb költségvetésbol kellett gazdálkodni és a szponzorok száma is megcsappant, mégis mindannyian úgy éreztük, hogy a 2009-es Lovasi Napok hatalmas siker volt. A szombati rendezvények különösen nagyszámú érdeklõdõt vonzottak. Újra és újra lenyûgöz bennünket, hogy ez a pöttöm kis falu a maga 450 lakosával micsoda színvonalas és gazdag fesztivált tud szervezni. De Lovas idén is megmutatta, mire képes – immár tizenegyedszer. Lovas lakosai büszkék lehetnek, a szervezõknek és segítõiknek pedig szívbõl köszönjük fáradozásaikat.

Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos és vállalkozókedvû közösség tagja lehetek, mint Lovas!